(104-1) 300 méter magason Öcsivel: Edge The Harukas. Indiai étteremben Tera-szannal, Roku-szannal és Öcsivel. Találkozás Kótáékkal. Kirándulás a Kavacsi-régióban. A béketorony és a dzsinaimacsi Tondabajasiban. Kofunok Habikióban. A Fudzsiidera. Utazás az Oszaka-Higasi vonalon. Kilátás a Sky Buildingből. Séta utoljára Kiotóban: a Rokkakudó és a Ginkakudzsi.

A hazautazásom előtti néhány napban még igyekeztem elmenni olyan helyekre, ahová terveztem ugyan, mégsem volt az elmúlt két évben még lehetőségem eljutni. Így hát voltunk Öcsivel Japán legmagasabb épületének, az Abeno Harukasnak a legtetején (egész konkrétan a legtetején, a legszélén sétáltunk!), indiai étteremben találkozunk Tera-szannal és Rokuszannal; aztán egy nap alatt körbejártam a Kavacsi-régió nevezetességeit, utaztam a 16-án megnyílt új vasútvonalon, fölmentem a Sky Building kilátójába, és Kiotóban is sétáltam még egyszer utoljára.

(84) 【Muttiék Japánban 1.】 Az érkezés. Szumijosi-nagyszentély és a Kója-hegy Öcsivel. Vacsora az Öcsi-családnál. Kirándulás Narában. Séta Oszakában. A takojakisnál. Találkozás Motoharáékkal. Főnix Udzsiban és róka Fusimiban. Kiotó és Arasijama.

A 84-85. héten idegenvezető lettem, ugyanis anyumat és barátnőjét kalauzoltam Japánban! 🙂 Ebben a bejegyzésben Oszaka, a Kója-hegy, Nara, Udzsi és Kiotó kerül terítékre, és feltűnnek a már jól ismert szereplők is: Öcsi, Kisöcsi, Tera-szan és Motoharáék.

(9) Biciklizés Sin-Oszakáig. Kedd este a takojakisnál. A nemzetközi parti. Találkozás Andival. A bicikli megmenekülése. A végleges útitervek.

A 9-es számú bejegyzésben újra feltűnik a kedves néni, részt veszek egy nemzetközi partin az egyetemen, találkozom a tolmács-szenpaiommal, majdnem elviszik a biciklimet, és közzéteszem a  részletes nyári útiterveimet is, melyekben szerepel két macskasziget is! Lássuk csak!

(1-2) Cseresznyevirágzás az Expo Emlékparkban és Kiotóban. Találkozás a host familymmel. Bevásárlás és cipekedés Kiotóból.

Szombaton és vasárnap a borús, esős idő ellenére útra keltem, hogy megnézzem a környék szakuráit (cseresznyvirágait). Szombaton a host familymmel találkoztam, együtt mentünk a Banpaku-kinenkóenbe (1970-es Expo Emlékpark), vasárnap pedig egyedül utaztam el Kiotóba, hogy végigjárjam a legnevesebb szakura-lelőhelyeket 🙂

A lakáskeresés útvesztője. Ügyintézések a második héten.

Az indulás előtti elintéznivalók sora ezen a héten a lakáskereséssel folytatódott. Más, apróbb elintéznivalók is voltak, de a legnagyobb falakba a lakáskeresésnél ütköztem. Sok levelezés, keresgélés kellett ahhoz, hogy kiválasszam azt a lakást, ahol majd Japánban lakni fogok – ráadásul még mindig nincs 100%-osan lefixálva a dolog. De kezdjük az elején.

[2016/4] Kiotói kirándulás Maszakival és Öcsivel. A kiotói Kandzsimúzeum. Kinkakudzsi és Fusimi Inari Taisa. A japán időjárás. Az éjszakai busz.

Reggel a megszokott módon indult a nap, joghurt, gyümölcsök stb. Szerdán Öcsi is szabadnapos volt, így ő is tudott csatlakozni a kirándulásunkhoz. Kicsit késve indultunk el, de azért időben odaértünk Umedába, a megbeszélt helyre, ott találkoztunk Maszakival. Maszaki semmit sem változott, ugyanaz a vidám, barátságos, jó hangulatú srác, mint amilyen eddig volt. A japán nyelv tanulójaként érdekes volt megfigyelnem, hogy két egykorú, de az egyetemen mégis szenpai-kóhai viszonyban (egyikük egy évvel a másik fölött jár) lévő japánoknál hogyan változik meg a nyelvhasználat (udvarias nyelv, E/1. személyes névmás megváltozása stb.). Umedáig amúgy metróval mentünk, ami nagyon tele volt, és az ajtók előtt nem volt kapaszkodó, így hát a plafonba kellett kapaszkodjak. Umedától aztán Hankjú-vonattal mentünk. Érdekes volt, hogy a vonat utolsó két kocsiját Kacuránál szétkapcsolták, én Hankjú esetében először találkoztam ilyennel. Maszaki és Öcsi is csodálkozott rajta, és később bárkinek mondtam, meglepődött, hogy a Hankjúnél van ilyesmi. (Én csak arra emlékeztem, hogy a reptér és Vakajama irányába tartó JR-vonatokat szokták szétkapcsolni valahol Rinkú Town közelében – vagy pont ott –, és az egyik vonatrész meg a reptérre, a másik pedig le Vakajamába.) Az úton beszélgettünk mindenféléről, egyetemről, munkavállalásról, a magyarországi ismerősökről, jó volt.

[2016/3] Visszatérés az Oszakai Egyetemre. Monorail, Banpaku-kinen-kóen, találkozás Motoharáékkal. Az Expo City, az Osaka Wheel és a Nifrel. Takojakiparti Motoharáéknál. Eltévedés a sötétben.

Szerencsére működött a számításom, és nem lettem kótyagos az időeltolódástól. Kedd reggel felkeltem, még az egész család otthon volt, mindenki készülődött elindulni. Reggelire joghurtot, gyümölcsöket ettem, aztán útnak indultam. Nisitanabe metróállomáshoz kellett eljussak, ehhez Öcsi előző este megmutatta az utat a térképen. Az úton találkoztam „köszöngető nénikkel”, ők olyan önkéntesek, akik felügyelik az utcákat, hogy az általános iskolások biztonságban eljuthassanak az iskolába. Nagyon kedvesek!

[VIDEÓPOSZT!] A régóta ígérgetett videós poszt (4)! Az utolsó 27 új videó! Nagoja, sinkanszen, Okinava, delfin-show, akvárium, utazás a környéken busszal/monoraillel/vonattal!

Végezetül következzék az utolsó 27 videó:

[223-224. NAP] “Zöld nap”. Kirándulás a zöldbe: Kóbe, Rokkó hegy, Arima onszen. Japán menyétek! Takarítás, pihenés. Képek!

A Golden Week következő napja a “zöld nap” volt, ez alkalomból én is a zöldbe ruccantam ki: Kóbéba mentem, azon belül pedig a Rokkó hegyre, onnan pedig a hegy túloldalán lévő Arima onszenbe.

[175. NAP] Kóbe: park, idzsinkan, felvonó, állatkert. Panda!! Vöröspanda! Képek!

Hétfőn Kóbéba ruccantam ki. A múltkori kóbei kirándulás után mindenképpen szerettem volna még egyszer elmenni ide, mert azért elég sok dolgot nem láttunk, de a végső löketet az adta meg, hogy láttam egy csoporttársam facebookos albumát a kóbei állatkertről. Van panda!!! 🙂