(104-1) 300 méter magason Öcsivel: Edge The Harukas. Indiai étteremben Tera-szannal, Roku-szannal és Öcsivel. Találkozás Kótáékkal. Kirándulás a Kavacsi-régióban. A béketorony és a dzsinaimacsi Tondabajasiban. Kofunok Habikióban. A Fudzsiidera. Utazás az Oszaka-Higasi vonalon. Kilátás a Sky Buildingből. Séta utoljára Kiotóban: a Rokkakudó és a Ginkakudzsi.

A hazautazásom előtti néhány napban még igyekeztem elmenni olyan helyekre, ahová terveztem ugyan, mégsem volt az elmúlt két évben még lehetőségem eljutni. Így hát voltunk Öcsivel Japán legmagasabb épületének, az Abeno Harukasnak a legtetején (egész konkrétan a legtetején, a legszélén sétáltunk!), indiai étteremben találkozunk Tera-szannal és Rokuszannal; aztán egy nap alatt körbejártam a Kavacsi-régió nevezetességeit, utaztam a 16-án megnyílt új vasútvonalon, fölmentem a Sky Building kilátójába, és Kiotóban is sétáltam még egyszer utoljára.

(102-2) 【Sikoku 2/5】 A bocsánatkérő állomás. A Muroto-fok és a zarándokösvény. A fennállása óta veszteséges vasútvonal és a kétéltű jármű. Látogatás Hivaszában. Tokusimai rámen. Lázas hazaút komppal és vonattal.

Elérkezett a sikokui utazás utolsó napja: az ötödik napon hajnalban Kócsiból a “bocsánatkérő nevű” Gomen állomásra, majd pedig Nahariba utaztam, onnan elbuszoztam a Muroto-fokig, zarándokösvényen gyalogoltam sietve, ismét buszoztam, veszteséges vasútvonalakon utaztam, templomot látogattam, ráment ettem, és lázasan hajóztam és vonatoztam haza, hogy magamba döntsem a még megmaradt összes otthoni gyógyszeremet megfázás ellen 😀

(92) Szilveszter: a Piros-Fehér Dalcsata. Újév Motoharáéknál. Csillaghajtogatás az argentinokkal. Utazás Komacuba. Találkozás a Mori családdal. Uszoda, macskatemplom, Banpaku, takojakis. Beadandóírás.

Jókora késéssel ugyan, de ebben a bejegyzésben megérkezünk a 2019-es évbe! Jön a Piros-Fehér Dalcsata szilveszterkor, a szokásos újévi lakoma Motoharáéknál, ezúttal argentinokkal, aztán pedig a kis kiruccanás Komacuba, az újbóli találkozás a Mori családdal.

(71-4) 【Hokkaidó+Tóhoku 8】 A najorói múzeum. Rámenes Aszahikavában. A kék tó Bieiben. A borzalmas idegenvezető. Pihenés Aszahikavában.

Üdvözlet Aszahikavából, az Észak-Hokkaidó alrégióból! A mai napon Vakkanaiból visszatértem Aszahikavába, útközben kis megállót tettem Najoróban, aztán ettem aszahikavai ráment, a rámenes bácsi a megszokott angoltól eltérően kinaiul (!) magyarázta el nekem a kinálatot, utána pedig Bieibe mentem megnézni a kék tavat – a tavon kivül egy borzasztó “idegenvezetővel” és rengeteg kinai turistával találkoztam.

(68) Sirahamai kirándulás Öcsivel. A túrazsák. A gyomorrontás. Pokoli hőség. A japánok szabályokhoz való görcsös ragaszkodása. Ügyintézés Umedában a 40 fokban. Az új rejtélyes szomszéd. A sikokui útiterv megváltoztatása. Készülődés a Fudzsira.

A pokoli hőség folytatódik! És ha hőség, akkor tengerpart: hétfőn, stílszerűen a “tenger napján” elugrottunk Öcsivel Sirahamába a strandra! És ha hőség, akkor a japánok szabályokhoz való görcsös ragaszkodásáról is szót ejtek egy gyerek halála kapcsán. Szó lesz még az új rejtélyes szomszédról, a sikokui útiterv megváltoztatásáról és régi fényképezőgépek eladásáról is.

(46-3) 【Hokkaidó télen 4】 Utazás Noboribecuba. A noboribecui medvepark, a pokol völgye és az onszen. Utazás Otaruba. A rengeteg hó és a vonatmúzeum. Hólámpás-fesztivál Otaruban. Dalok.

Üdvözlet a Szapporóból Kóbe felé tartó repülőgépről! A hokkaidói kirándulás utolsó előtti napján Noboribecu városa felé vettem az irányt, láttam medvéket, kénes kigőzölgéseket, fürdőztem kénes fürdőben, aztán Otaru városában megtekintettem a hólámpásokat, meg a hatalmas mennyiségű havat! A poszt elején pedig megmutatok egy az előző bejegyzésből lemaradt dalt is.

(46-1) 【Hokkaidó télen 2】 Téli fesztivál Aszahikavában. Soha nem látott hómennyiség. A hófúvás miatt lezárt autópálya és a visszaút Szapporóba. A szuszukinói jégszobrok és a T38 kilátó panorámavécéje. Kerülőúton Abasiribe.

Üdvözlet az Abasiriből Szapporóba tartó buszról! A téli hokkaidói kirándulás második napján megtekintettem az aszahikavai téli fesztivál fő attrakcióit, hihetetlen mennyiségű havat láttam, az autópálya lezárása miatt kerülőúton jutottam vissza Szapporóba, aztán egy kis szapporói nézelődés után elindultam Abasiri városába, de az oda tartó busz is késett…

(39-1) 【Szanjó 1】 Várlátogatás: Akasi, Himedzsi, Akó, Okajama. Megint az angol nyelv. A Szetoucsi-dizájnos kóla. Szanuki udon Takamacuban. Az okajamai kapszulahotel.

Üdvözlet Okajamából, Okajama megyéből! A Szanjó-kirándulás első napján Akasi, Himedzsi, Akó és Okajama városokat terveztem meglátogatni… de mivel maradt időm, egy hirtelen ötlettől fogva átugrottam Sikoku szigetére, Takamacu városába is, hogy ott egyek egy tál szanuki udont (tésztaétel). Egész nap várakat néztem meg, megtaláltam a régió limited edition kóláját, és megint beszéltek hozzám mindenféle népek egy bizonyos idegen nyelven, ráadásul életemben először sikerült hajat mosnom borotvahabbal! 😀 😀 😀 A részletek alább olvashatók!

(24-1) Az Isijamadera és a Hieizan – kirándulás Nikivel és Teraokával. Készülődés az utolsó nyári kirándulásra: az útiterv részletes leirása térképpel!

Hétfőn Nikivel és a takojakis Tera-szannal elmentünk megnézni az Isijamaderát és a Hieizant, aztán egy rámeneshez és egy érdekes kávézóba is ellátogattunk. Kedden pedig kezdődik a mini ehimei kirándulás, ennek útiterve és térképe is megtalálható lesz a bejegyzésben!

(19-3) 【Tóhoku+Kelet-Japán 2】 Utazás a Moonlight Nagara éjszakai vonattal. Tömeg a vonatokon. Városnézés Aizu-Vakamacuban. Az APA-hotel.

Üdvözlet Fukusimából! Nem, nem vagyok közel a sérült atomerőműhöz, az a tengerparton van, én pedig a megye belső részén, a megyeszékhelyen vagyok épp. Sikeresen megérkeztem Tokióba, onnan pedig már “Észak ösvényeire” léptem: ma Aizu-Vakamacu városát látogattam meg Fukusima megyében.