(104-2) Az utolsó nap Japánban. Szakurák és az utolsó gosuin. Kijutás a reptérre. Utazás az Emiratesszel. Várakozás Dubaiban. Tömeg a reptéren. A dubai hotel. Éjszakai indulás Amszerdamba. Érkezés Budapestre.

Több mint fél év telt el azóta, hogy véget ért a kutatói ösztöndíjam, és visszatértem Magyarországra… És több mint fél éve itt hever parlagon a blog anélkül, hogy megírtam volna a kalandos hazautamat, ami majdnem két napig tartott… A korábbi utazásoknál is gyakran volt, hogy a hazaérkezés utáni sok teendő miatt akár több hetet is késett a befejező poszt, sőt, a 2013-2014-es ösztöndíj után is körülbelül fél évvel érkezett a lezáró bejegyzést, szóval tulajdonképpen ez már megszokottnak számít 😀 Most tehát megpróbálom felidézni a már kissé megkopott emlékeimet a hazautamról, és ezzel hivatalosan is lezárom a 2017-2019-es japán tartózkodásról szóló bejegyzéssorozatot.

(95) Edzés. Telefonos foglalás: a beszédstílus megváltozása a nevem elhangzása után. Találkozás a már-nem-kiotói Danival. A hófödte Aranypavilon és a tömeg. A vasaló eladása.

A tanórák befejeztét követő héten újrakezdtem az edzést, lefoglaltam az Amami-Okinava út szállásait, találkoztam az immár-nem-kiotói Danival ( 😀 ), aztán egy álmatlan éjszaka után hajnalban elrohantam Kiotóba, hogy megnézzem és lefotózzam a hófödte Aranypavilont, amire már évek óta vágyom. Aztán még a vasalómat is sikerült eladni.

(91-5) 【Téli Tóhoku 9】 Torony, függővasút és kóla Csibában. Kis kitérő Kamakurába és az Enosimára. Vonatozás haza Oszakába. A JR Tókai felidegesít. Csodálatos meglepetés odahaza.

Egy hónappal a kirándulás után végül itt van a befejező poszt is 😀 A téli tóhokui út utolsó napján Annamariéktól először Csibába mentem, ahol utaztam a függővasúttal és begyűjtöttem a csibás kólát, utána pedig Kamakurába, pontosabban Enosimára mentem, a kis kitérő után pedig hosszú órákon keresztül zötykölődtem Oszakáig. Elmeséltem, miért tudott felidegesíteni a JR Tókai vasúttársaság, és milyen csodálatos karácsonyi “ajándék” várt odahaza!

(72-6) 【Hokkaidó+Tóhoku 17】 Macusima, ezúttal szép időben. Hajózás a szigetek között Siogamáig. A Siogama-szentély. Kóla és zunda Szendaiban. Találkozás Janiékkal. Hosszú vonatút. A büdös dolgokat evő undoritó utas. Érkezés Nikkóba.

Üdvözlet Nikkóból, Tocsigi megyéből! A kirándulás utolsó előtti napján revansot vettem Macusimán: tavaly ugyanis borzasztó rossz időt fogtam ki, amikor itt jártam – idén azonban ez nem igy volt! Macusima után Siogamába is ellátogattam, majd rövid megállót tartottam Szendaiban, ahol Janiékkal találkoztam. Végezetül hosszas vonaút után érkeztem meg Nikkóba.

(53-2) Választási hétvége. Utazás Tokióba. Gyötrelmek az éjszakai buszon. Találkozás Ajakával és Kentaróval. Sansan, az uenói babapanda. A mocskos lakás. Városnézés Tokióban. A szavazás. Találkozás Annamariékkal Odaibán. A hazaút.

Nem tudom, mennyire fogom tudni részletesen megírni a most következő posztokat, mivel majdnem három hónap telt el blogolás nélkül… Mindenesetre most megpróbálom behozni a lemaradást 😀 Először egészen április elejéig megyünk vissza az időben, amikor is Tokióba utaztam, hogy szavazzak.

(51-7) 【Kósinecu+Kelet-Japán 9】 Cseresznyevirágok Tokió-szerte. Séta a tömegben. Különleges kólák. Ueno, Aszakusza, Csidorigafucsi, Koisikava Kórakuen, Sindzsuku Gjoen, Meguro, Roppongi. A szakurák esti kivilágitása. Utazás Takaszakiba.

Üdvözlet a Takaszakiból Hacsiódzsi felé tartó vonatról! A kirándulás kilencedik napján 32 km-t gyalogoltam Tokióban, és nyolc helyen néztem meg a szakurákat. Mindenhol akkora tömeg volt, mintha Tokió egész lakosságát kiparancsolták volna az otthonaikból!

(51-6) 【Kósinecu+Kelet-Japán 8】Séta Mitóban. A kamakurai nevezetességek és a tömeg. Találkozás magyarokkal. Séta a jokohamai tengerparton. Találkozás Edinával. Egy új generációs netcafé.

Üdvözlet Manza onszenből, Gunma megyéből! A kirándulás nyolcadik napján Ibaraki megye székhelyében, Mito városban sétáltam, aztán az eredeti útitervemet megváltoztatva Kamakurába mentem (hihetetlen nagy tömeg volt), majd Jokohamában zártam a napot, ahol Edinával találkoztam, és egy hotelszerű netcaféban szálltam meg.

(50-3) 【Kósinecu+Kelet-Japán 1】 Utazás Oszakából Macumotóig. Különös utasok. Séta Nakacugavában. A macumotói vár és a bunkó jegyárus. Látnivalók Macumotóban. Kuszama Jajoi avantgárd művészete. A mocskos szállás Naganóban.

Üdvözlet a Dzsóecu városból Niigata felé tartó vonatról! Megkezdődött a 13 napos Kósinecu+Kelet-Japán kirándulás. A legelső napon egy hosszú vonatút után Macumoto városát jártam be, majd estére átvonultam Naganóba. A macumotói vár megnézésével meglett az utolsó eredeti formában fennmaradt vár is. Szó lesz még furcsa utasokról, egy bunkó eladóról és Kuszama Jajoiról, egy avantgárd japán művésznőről is.

(48-3) 【Csúgoku 2】 Tömeg a Szankó-vonalon. Séta Gócuban. Óda városa és az Ivami ezüstbánya. Borzalmas szállás Jonagóban.

Üdvözlet a Jonagóból Niimi felé tartó vonatról! A mai napon folytattam utamat a Szankó-vonalon, eljutottam a Japán-tenger partjára, Gócuba, majd Óda városába, ahol a világörökség részét képező Ivami ezüstbányához látogattam el. Végül Jonagóig utaztam, ahol egy borzalmas szálláson sikerült aludnom összevissza másfél órát.

(40-4) 【Kanszai-Kii 3】 Napfelkelte a Meotoivánál. Az Isze-szentély és a tömeg. Hajókázás a Toba-öbölben, a delfinsziget. Mi a bajom az angolozással? Séta a Jokojama-kilátóhoz. Hajókázás az Ago-öbölben. A túlfűtött vonat. A nehezen megtalálható szállás Kumano városában.

Üdvözlet a Kii-Kacuurából Kusimoto felé tartó vonatról! A kirándulás harmadik napján megnéztem a napfelkeltét a Meotoivánál, voltam az Isze-szentélynél, aztán két helyen is hajókiránduláson vettem részt, mielőtt megérkeztem Kumano városába. És majd megsültem a vonaton! 😀 Megint szó lesz a japán szolgáltatóiparban dolgozók “angolozásáról” is.