【EXTRA】 A téli tóhokui (2018. december) kirándulás képválogatásai egy közös bejegyzésben!

(92) Szilveszter: a Piros-Fehér Dalcsata. Újév Motoharáéknál. Csillaghajtogatás az argentinokkal. Utazás Komacuba. Találkozás a Mori családdal. Uszoda, macskatemplom, Banpaku, takojakis. Beadandóírás.

Jókora késéssel ugyan, de ebben a bejegyzésben megérkezünk a 2019-es évbe! Jön a Piros-Fehér Dalcsata szilveszterkor, a szokásos újévi lakoma Motoharáéknál, ezúttal argentinokkal, aztán pedig a kis kiruccanás Komacuba, az újbóli találkozás a Mori családdal.

(90-3) 【Téli Tóhoku 2】 Kirándulás Andiékkal. A becsapós buszsofőr. Nanataki-onszen Kazunóban. Meidzsi-kori hangulat Koszakában. Önjelölt kabukiszinészek és a magazin fotósa. Jukiko és a Tovada-tó.

Boldog karácsonyt minden kedves olvasónak! És egyben üdvözlet Kazunóból, Akita megyéből! (Vagyis igazából a vonatról, Mijagi megyéből, de le vannak maradva a posztok 😀 ) A második napon Andiékkal a Nanataki-onszenhez mentünk el, majd pedig Koszaka település nevezetességeit néztük meg, és Zolival szamurájokká váltunk 😀 Utána pedig Andi kolléganője vitt minket el a Tovada-tóhoz!

(89) Megérkezik a tél. A karácsonyi csomag. Ünnepi díszkivilágítások: Kóbe Luminarie a két öcsivel, Hikari no Renaissance egyedül, Illuminite Banpaku Motoharáékkal.

Ez a hét főként az ünnepi díszkivilágításokról szólt: voltunk a két öcsivel Kóbéban a Luminariét megnézni, egy másik nap lebicikliztem Nakanosimáig a Hikari no Renaissance fényeit megtekinteni, a hétvégén pedig Motoharáékkal a Banpakuba látogattunk el, ahol a Naptornyon láthattunk fényfestést. Szó lesz még könyvtárazásról, csomag érkezéséről, a lehűlésről, nevek “angol nyelvű” átírásáról is.

(51-5) 【Kósinecu+Kelet-Japán 7】 Utazás Akitából Jamagatán át Szendaiba. Gosuin a Jamaderánál. Ahol megállt az idő: az atomerőmű balesete miatt elhagyatottá vált városok – Namie és Tomioka. A pótlóbusz. Érkezés Mitóba.

Üdvözlet Mitóból, Ibaraki megyéből! (Megyeszámláló: 46/47!) Ma hatalmas utat jártam be több értelemben is. Egyrészt Akita megyéből Jamagata, Mijagi, Fukusima megyén keresztül megérkeztem Ibaraki megyébe, másrészt pedig először a télből átléptem az őszbe, majd a tavaszba. Időutazást is tettem, ugyanis egy olyan helyen barangoltam, ahol 7 éve, 2011 márciusában megállt az idő: a fukusimai atomerőmű balesete miatt szellemvárossá vált Namie és Tomioka községekben.

(51-4) 【Kósinecu+Kelet-Japán 6】 A japán busók hazája: Oga. Erős szél és eső a Njúdózakinál. Akitai nyelvjárás, elnéptelenedő vidék. Oga onszen. Érkezés a télbe: hó és latyak Jokotéban. A jokotei vár. Szállás, cipőszáritás Dzsúmondzsiban.

Üdvözlet a Sindzsóból Jamagata felé tartó vonatról! A kirándulás hatodik napján beléptem Akita megyébe, megküzdöttem a széllel, az esővel, aztán még a hóval is. Ha Jamagatába lépve a tavaszból az őszbe értem, akkor Akitában mondhatjuk, hogy megérkeztem a télbe. Felfedeztem a japán busók hazáját, az Oga-félszigetet, voltam onszenben, beszéltem akitai nyelvjárást beszélő emberekkel, majd Jokotéba mentem, ahol átküzdöttem magamat a latyakon, hogy megnézzem a várat.

【EXTRA】 A téli hokkaidói kirándulás képválogatásai egy közös bejegyzésbe tömörítve!

(46-4) 【Hokkaidó télen 5】 Séta Szapporóban. Az óratorony, a piac. A Moiva-hegyen. Utazás vissza Oszakába.

Üdvözlet immár Oszakából! A téli hokkaidói kirándulás utolsó napján Szapporo városában sétálgattam: megnéztem az óratornyot, a piacot, a régi kormányzati központot, aztán villamossal elmentem a kötélpálya állomásáig, majd megnéztem a kilátást a Moiva-hegyről. Ezután pedig már csak a hazaút következett.

(46-1) 【Hokkaidó télen 2】 Téli fesztivál Aszahikavában. Soha nem látott hómennyiség. A hófúvás miatt lezárt autópálya és a visszaút Szapporóba. A szuszukinói jégszobrok és a T38 kilátó panorámavécéje. Kerülőúton Abasiribe.

Üdvözlet az Abasiriből Szapporóba tartó buszról! A téli hokkaidói kirándulás második napján megtekintettem az aszahikavai téli fesztivál fő attrakcióit, hihetetlen mennyiségű havat láttam, az autópálya lezárása miatt kerülőúton jutottam vissza Szapporóba, aztán egy kis szapporói nézelődés után elindultam Abasiri városába, de az oda tartó busz is késett…

(35) A visszaérkezés. Ijedség a kolbászkereső (?) kutyák miatt. Koreai étterem Öcsiékkel. Az időeltolódás miatti bágyadtság. Őszi falevelek Kiotóban. Mérgelődés az angol nyelv miatt. Találkozás a kiotói Danival. Téli öltözködés és fűtés Japánban. Életveszélyesen közlekedő nénik. A takojakisnál. Az újonnan ide költözött nő és a mákos bejgli. A megbolondult telefon. Minói ősz: a Kacuódzsi és a minói park.

Ahogy az a címből is látható, a visszaérkezésemet követő héten nagyon sok dolog történt. Borzalmasan hosszú ez a bejegyzés, nem tudom, ki lesz olyan vakmerő, hogy végigolvassa… 😀 De azt úgyis tudom, hogy mindenki a kolbászkereső kutyákra meg az életveszélyesen közlekedő nénikre kíváncsi, meg talán a “mérgelődés az angol nyelv miatt” rész is érdekes lehet, így hát nem is húzom tovább az időt, íme 😀