(101-5) 【Sikoku 2/3】 Egész napos vonatozás Imabariból Simantóba. Édességvásárlás Macujamában. Fa fallosz és sinkanszen-szerű kisvonat Uvadzsimában. A megfázás. Elázás Simantóban.

A sikokui kirándulás harmadik napján megérkezett az a bizonyos esőzés, amit miatt egy nappal előrébb kellett hoznom az utamat. De ez nem okozott nagyobb problémát, hiszen egész nap vonatokon ültem. Az esőn kívül még két érdekes dolgot tudok megemlíteni a vasárnapi napról: egy hatalmas fa falloszt és egy sinkanszenre hasonlító picit dízelvonatot – mindkettő Uvadzsima városához köthető.

(98-2) 【Déli szigetek 9】 Utazás a “hányás-hajón” Jonagunira. Japán legnyugatibb pontja. Esőzés. Japán legnyugatibb boltja, buszmegállója. Jonaguni lovak. Az igazolás. A helyi buszjárat. Öltönyös fickók.

Üdvözlet Jonaguni szigetéről, Okinava megyéből, azaz Japán legnyugatibb szigetéről, amely közelebb van Tajvanhoz, mint a legközelebbi japán szigethez! A kirándulás kilencedik napján felültem a hányás-hajóra, ami Isigakit köti össze Jonagunival. A négyórás hajóút még engem is megviselt, aki általában nem szoktam tengeribetegséggel küszködni. Az esős idő ellenére megtekintettem Japán legnyugatibb pontját, legnyugatibb üzletét, buszmegállóját, jelzőlámpáját és még sok egyéb érdekességet.

(75-5) 【Nyugat-Kjúsú 5】 Jakusima, A vadon hercegnője erdeje. A busz késése és taxizás angolokkal. A Siratani Unszuikjó. Életem legnagyobb elázása. Ismét taxizás ázottan. Cipőszáritás.

Üdvözlet Jakusimáról, Kagosima megyéből! A mai napon felkerestem A vadon hercegnője cimű animéből ismert erdőt, ahol a hirtelen jött esőben úgy eláztam, mint még talán soha életemben… Igy hát a nap hátralévő részére tervezett program meg is hiúsult.

(61) Dolgozatok. A nyelvészetóra és az angol nyelv. A Naptorony belsejében Motoharáékkal. A kólák átadása és az elázás. Hajvágás. Szentjánosbogár-nézés.

A 61. héten dolgozatok következtek, kiakadtam egy angol nyelvű “Thank you”-n, bejutottam a Naptorony belsejébe Motoharáékkal, jött egy nagy eső, levágattam a hajamat, és voltam szentjánosbogarakat nézni.

(17-2) 【Szanin+Észak-Kjúsú 3】A tottori homokdűnék. Utazás Jonagóba a Conan-vonattal. Szakaiminato szörnyecskéi és az eső. Tottori mangamesterek és a jókaiok. Visszaút a Kitaró-vonattal. Érkezés Macuéba.

Üdvözlet Macuéból! Átléptem Tottori megye határát, és sikeresen megérkeztem Simane megyébe! A mai napon az esőt megúszva megnéztem a tottori homokdűnéket, Conan, a detektives és Gegege no Kitarós vonatokkal utaztam, szörnyecskéket néztem meg, jól vizsgázott a vizálló cipőm, és tovább harcoltam a megfázás ellen.

(17-1) 【Szanin+Észak-Kjúsú 2】Még egy kis Kinoszaki onszen. Utazás Tottori felé. Higasihama – a Japán-tenger. Zápor Tottoriban. Megfázás?

Üdvözlet Tottoriból! Eljutottam ide, de az eső eléggé áthúzta a terveimet… Meg egy picit meg is fáztam :O A kirándulás második napjának eseményei következnek.

[335. NAP] A nagy okinavai út – 7. rész. Az utolsó (teljes) nap Okinaván. Majdnem-szemétszedés, a lerobbanó autó, a közelgő viharfelhő. A nakaguszukui vár. Bőrig ázás. Galéria!

A hetedik, vasárnapi nap volt az utolsó teljes napom Okinaván (hétfőn már csak a reptérre mentem). Erre a napra nem volt már konkrét terv, ennek ellenére érdekesre, izgalmasra sikeredett.

[298-304. NAP] Kaitenzusi magyar szakosokkal és magyarokkal. Szilvásgombóc-főzés Leventénél. A nagy elázás. Névnap, cipővásárlás. Dinnye! Az utolsó előtti tanítási hét, az utolsó órák.

Az utolsó előtti tanítási hét is eseménydús volt, lássuk csak, mi is történt!

[278-294. NAP] Kirándulás és vásárlás Kiotóban az esőben. Újabb csomagküldés. “Szpesöl míting” a hazamenésről. Nyári fesztivál. A repóto befejezése. “Kolesz miatti dühögő” rovat. Japán nyelvvizsga (N1). Koreai tervek. Órák. Tájfun. A japán párás meleg. Egyéb megfigyelések. Tócsnisütés Leventénél a magyar szakosokkal. Kiotói képek!

Lassan véget ér a tavaszi szemeszter, így hát ismét elég elfoglalt voltam az utóbbi időkben. Volt közben eső, tájfun, nyári fesztivál meg minden egyéb…

[184. NAP] A nagy tokiói-kantói út – 1. rész! Utazás Tokióba a Szeisun 18 kippuvel. Az érkezés.

Na végre meg tudom írni a beszámolókat a tokiói út első napjáról. Hogy honnan? Kérem szépen, egy Starbucksból, amit amúgy rühellek, de csak itt van wifi 😀