(103) Csomagfeladás és az akadékoskodó postás. Ügyintézés a városházán és az egyetemen. Biciklizés Oszakában. Használt cikkek adásvétele: az értetlenkedő indiai és a függöny. Takarítás. Búcsúbuli a takojakisnál. A kiköltözés napja. Takihama-kun és a ventillátor. A bicikli átíratása. A gondnok néni, a drága folt és a mosógép esete. Eljutás a nehéz csomagokkal Öcsiékhez. Séta a Sitennódzsinál és az állatkertben.

Elérkeztünk a Japánban tartózkodásom utolsó előtti hetéhez. Eladtam a holmijaimat, cipőt vásároltam, kijelentkeztem a városházán, mérgelődtem egy akadékoskodó postás bácsika és egy értetlenkedő indiai fickó miatt, aztán tartottunk búcsúbulit a takojakizóban, pénteken pedig kiköltöztem a lakásból, a hétvégét pedig már Öcsiéknél töltöttem. Jó sok dolog zajlott le ezen a héten, mindenről alaposan beszámolok ebben a rendkívül hosszú posztban!

(102-1) 【Sikoku 2/4】 Sikoku legdélibb pontja, az Asizuri-fok. Toszasimizu város és John Mandzsiró története. Az elszalasztott igazolás. Vonatozás Szukumóba. Érkezés Kócsiba. A megfázás és a felmelegített jeges teák.

A sikokui kirándulás negyedik, utolsó előtti napján visszatért a szép idő, én pedig még délebbre vettem az irányt: busszal Sikoku legdélibb pontját, az Asizuri-fokot látogattam meg, aztán a John Mandzsiró Emlékmúzeumba is ellátogattam. A nap végén egészen Kócsiig utaztam, a megfázásom pedig rosszabbodott.

(75-5) 【Nyugat-Kjúsú 5】 Jakusima, A vadon hercegnője erdeje. A busz késése és taxizás angolokkal. A Siratani Unszuikjó. Életem legnagyobb elázása. Ismét taxizás ázottan. Cipőszáritás.

Üdvözlet Jakusimáról, Kagosima megyéből! A mai napon felkerestem A vadon hercegnője cimű animéből ismert erdőt, ahol a hirtelen jött esőben úgy eláztam, mint még talán soha életemben… Igy hát a nap hátralévő részére tervezett program meg is hiúsult.

(51-4) 【Kósinecu+Kelet-Japán 6】 A japán busók hazája: Oga. Erős szél és eső a Njúdózakinál. Akitai nyelvjárás, elnéptelenedő vidék. Oga onszen. Érkezés a télbe: hó és latyak Jokotéban. A jokotei vár. Szállás, cipőszáritás Dzsúmondzsiban.

Üdvözlet a Sindzsóból Jamagata felé tartó vonatról! A kirándulás hatodik napján beléptem Akita megyébe, megküzdöttem a széllel, az esővel, aztán még a hóval is. Ha Jamagatába lépve a tavaszból az őszbe értem, akkor Akitában mondhatjuk, hogy megérkeztem a télbe. Felfedeztem a japán busók hazáját, az Oga-félszigetet, voltam onszenben, beszéltem akitai nyelvjárást beszélő emberekkel, majd Jokotéba mentem, ahol átküzdöttem magamat a latyakon, hogy megnézzem a várat.

(34) A csomagok és a hazautazás. A Pro Scientia Aranyérem átadóünnepsége. A köztévés interjú. Pesti ügyintézés. Találkozások ismerősökkel. A kolbászok. A visszaút.

Visszatértem! Japánba is, és a blogra is… Jó nagy késéssel, de a (34)-es számú bejegyzésben többek között szó lesz a csomagokkal való cipekedésről, a hazaútról, a Pro Scientia Aranyérem átadóünnepségéről, otthoni találkozásokról, meg egy interjúról, amit nem adott le a tévé 😀 Meg még sok más egyéb apróságról is…

(13) Mindenféle-fajta eső és pára. Közeleg a tanév vége. Jegyzetelés. Megbeszélés Nisinomijában, cipővásárlás és a választási műsor.

Valószínűleg ez lesz az egyik legrövidebb bejegyzés mostanság, mivel a tanév végének közeledése és az esős napok miatt a legtöbb időt odabent töltöttem jegyzeteléssel. Azért volt néhány említésre méltó dolog is, például megbeszélés Nisinomijában, cipővásárlás meg választási műsor.

[298-304. NAP] Kaitenzusi magyar szakosokkal és magyarokkal. Szilvásgombóc-főzés Leventénél. A nagy elázás. Névnap, cipővásárlás. Dinnye! Az utolsó előtti tanítási hét, az utolsó órák.

Az utolsó előtti tanítási hét is eseménydús volt, lássuk csak, mi is történt!

[97. NAP] Kirándulás Hikonéba. A hó és a beázott cipők esete.

29-én Hikonéba terveztem menni, hogy elhasználjam az utolsó napot a Szeisun 18 kippuvel, amivel Kjúsún is utaztam (ugyebár öt nap lehet használni, és én négyet használtam el). Hikone elég messze van ahhoz, hogy megérje ezzel a jeggyel oda-vissza, de elég közel ahhoz, hogy egy nap alatt meg lehessen járni az utat.