(104-2) Az utolsó nap Japánban. Szakurák és az utolsó gosuin. Kijutás a reptérre. Utazás az Emiratesszel. Várakozás Dubaiban. Tömeg a reptéren. A dubai hotel. Éjszakai indulás Amszerdamba. Érkezés Budapestre.

Több mint fél év telt el azóta, hogy véget ért a kutatói ösztöndíjam, és visszatértem Magyarországra… És több mint fél éve itt hever parlagon a blog anélkül, hogy megírtam volna a kalandos hazautamat, ami majdnem két napig tartott… A korábbi utazásoknál is gyakran volt, hogy a hazaérkezés utáni sok teendő miatt akár több hetet is késett a befejező poszt, sőt, a 2013-2014-es ösztöndíj után is körülbelül fél évvel érkezett a lezáró bejegyzést, szóval tulajdonképpen ez már megszokottnak számít 😀 Most tehát megpróbálom felidézni a már kissé megkopott emlékeimet a hazautamról, és ezzel hivatalosan is lezárom a 2017-2019-es japán tartózkodásról szóló bejegyzéssorozatot.

(103) Csomagfeladás és az akadékoskodó postás. Ügyintézés a városházán és az egyetemen. Biciklizés Oszakában. Használt cikkek adásvétele: az értetlenkedő indiai és a függöny. Takarítás. Búcsúbuli a takojakisnál. A kiköltözés napja. Takihama-kun és a ventillátor. A bicikli átíratása. A gondnok néni, a drága folt és a mosógép esete. Eljutás a nehéz csomagokkal Öcsiékhez. Séta a Sitennódzsinál és az állatkertben.

Elérkeztünk a Japánban tartózkodásom utolsó előtti hetéhez. Eladtam a holmijaimat, cipőt vásároltam, kijelentkeztem a városházán, mérgelődtem egy akadékoskodó postás bácsika és egy értetlenkedő indiai fickó miatt, aztán tartottunk búcsúbulit a takojakizóban, pénteken pedig kiköltöztem a lakásból, a hétvégét pedig már Öcsiéknél töltöttem. Jó sok dolog zajlott le ezen a héten, mindenről alaposan beszámolok ebben a rendkívül hosszú posztban!

(35) A visszaérkezés. Ijedség a kolbászkereső (?) kutyák miatt. Koreai étterem Öcsiékkel. Az időeltolódás miatti bágyadtság. Őszi falevelek Kiotóban. Mérgelődés az angol nyelv miatt. Találkozás a kiotói Danival. Téli öltözködés és fűtés Japánban. Életveszélyesen közlekedő nénik. A takojakisnál. Az újonnan ide költözött nő és a mákos bejgli. A megbolondult telefon. Minói ősz: a Kacuódzsi és a minói park.

Ahogy az a címből is látható, a visszaérkezésemet követő héten nagyon sok dolog történt. Borzalmasan hosszú ez a bejegyzés, nem tudom, ki lesz olyan vakmerő, hogy végigolvassa… 😀 De azt úgyis tudom, hogy mindenki a kolbászkereső kutyákra meg az életveszélyesen közlekedő nénikre kíváncsi, meg talán a “mérgelődés az angol nyelv miatt” rész is érdekes lehet, így hát nem is húzom tovább az időt, íme 😀

[2016/7] Oszakai kajálás. A Cútenkaku és a Spa World. Találkozás Bogival, evés Umedában. Evés Sinszaibasiban.

Az éjszakai busz reggel 7 körül érkezett meg Nambába. Megkerestem a nambai metróállomást (bár egy kicsit elkavarodtam), és elindultam Öcsiék felé. Ahogy az előző bejegyzésben is írtam, amikor Tokióba érkeztem, az egész olyan idegen volt, de visszaérkezve Oszakába, közelinek éreztem magamhoz ezt a várost. 8 óra körül érkeztem haza Öcsiékhez, még mindenki otthon volt, kérdezősködtek, milyen volt Tokió. Megreggeliztem, lezuhanyoztam, rendbe raktam magam, aztán elindultam Tennódzsi felé. Előtte Öcsivel megbeszéltük, hogy délután, miután véget ér a munkája, csatlakozik hozzánk.

[180. NAP] Újabb séta Oszakában. Park, Amerikamura, Dógujaszudzsi, Denden Town, Tennódzsi, közlekedési múzeum. Képek! (Egy üzlettel kapcsolatosan 18+-os tartalom.)

Tegnap ismét Oszakában sétálgattam. A kis kuponfüzetemet akartam minél jobban kihasználni (március 31-ig érvényes, én pedig 26-án elutazom), illetve még eddig nem látott helyeket is be akartam barangolni.

Figyelem! A bejegyzésben bemutatom a Denden Town egyik üzletét, a bejegyzés ezen része “olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek.”