(78) Az őszi félév megkezdődik. Tanórák. Fejlemények a szomszéd ügyében. Lilaburgonyás shake. Készülődés a tájfunra. Beszélgetés a gondnok nénivel. A becsapós 24-es számú tájfun.

Megkezdődött az őszi félév, vagyis számomra az utolsó egyetemi félév Japánban. Közben voltak fejlemények a szomszéd zajongásaival kapcsolatban is, aztán megérkezett a 24-es számú tájfun is, ami Oszakában még a függönyt se mozgatta meg.

(68) Sirahamai kirándulás Öcsivel. A túrazsák. A gyomorrontás. Pokoli hőség. A japánok szabályokhoz való görcsös ragaszkodása. Ügyintézés Umedában a 40 fokban. Az új rejtélyes szomszéd. A sikokui útiterv megváltoztatása. Készülődés a Fudzsira.

A pokoli hőség folytatódik! És ha hőség, akkor tengerpart: hétfőn, stílszerűen a “tenger napján” elugrottunk Öcsivel Sirahamába a strandra! És ha hőség, akkor a japánok szabályokhoz való görcsös ragaszkodásáról is szót ejtek egy gyerek halála kapcsán. Szó lesz még az új rejtélyes szomszédról, a sikokui útiterv megváltoztatásáról és régi fényképezőgépek eladásáról is.

(36) A végigbeszélgetett óra. A fázós hokkaidói. Módosított útitervek. Fényképezőkeresgélés. Biciklilámpa-szerelés. Az észak-koreai (?) lány. A meghiúsult fényképezővásárlás. A megvalósult fényképezővásárlás.

A (36)-os számú bejegyzésben megismerhettek valakit, aki Japán talán leghidegebb vidékéről származik, mégis fázik Oszakában; szó lesz egy valószínűleg észak-koreai származású lányról és az észak-koreai rezsim által finanszírozott iskolákról; módosítok mindenfélét a különböző útiterveimen, és leírom az új fényképezőm megvásárlásának történetét is.

(35) A visszaérkezés. Ijedség a kolbászkereső (?) kutyák miatt. Koreai étterem Öcsiékkel. Az időeltolódás miatti bágyadtság. Őszi falevelek Kiotóban. Mérgelődés az angol nyelv miatt. Találkozás a kiotói Danival. Téli öltözködés és fűtés Japánban. Életveszélyesen közlekedő nénik. A takojakisnál. Az újonnan ide költözött nő és a mákos bejgli. A megbolondult telefon. Minói ősz: a Kacuódzsi és a minói park.

Ahogy az a címből is látható, a visszaérkezésemet követő héten nagyon sok dolog történt. Borzalmasan hosszú ez a bejegyzés, nem tudom, ki lesz olyan vakmerő, hogy végigolvassa… 😀 De azt úgyis tudom, hogy mindenki a kolbászkereső kutyákra meg az életveszélyesen közlekedő nénikre kíváncsi, meg talán a “mérgelődés az angol nyelv miatt” rész is érdekes lehet, így hát nem is húzom tovább az időt, íme 😀

(30) Átlagos hétköznapok. Az átrendezett konditerem. Pénztelenség. A könyvek bepakolása. A 22-es számú tájfun: az elmaradt Potluck Party. Biciklizés az esőben. Vendégségben a host familynél.

Ha hétvége, akkor tájfun! Szokás szerint, egy átlagos hét után szombaton megint megérkezett a tájfun, hogy jól elrontsa a megszervezett programokat. Én meg azt hittem, biciklivel legyőzhetem a tájfunt, de tévedtem. A későn érkező ösztöndíj miatt kifogytam a pénzből is. Lesz néhány szó a host familynél való vendégeskedésről, a japán cégekről, aztán a japán diákokról, meg a kedvenc szomszédjaimról is.

(2) Tanórák, bazár, edzés. Töri-maraton kedden. A japán törisek. A szipogás. Találkozás Maszakival és Öcsivel. Az oszakai szakurák. Csalódás a pénzverdénél. A járattörlés. A kedves néni ismét felbukkan.

A következő héten folytatódtak az órák, találkoztam új emberekkel, felidegesítettem magam egy csaj szipogásán, fél év után ismét találkoztam Maszakival és Öcsivel, megnéztem az oszakai szakurákat, a pénzverde szakurái pedig csalódást okoztak. Lássuk sorban a történéseket!