(95) Edzés. Telefonos foglalás: a beszédstílus megváltozása a nevem elhangzása után. Találkozás a már-nem-kiotói Danival. A hófödte Aranypavilon és a tömeg. A vasaló eladása.

A tanórák befejeztét követő héten újrakezdtem az edzést, lefoglaltam az Amami-Okinava út szállásait, találkoztam az immár-nem-kiotói Danival ( 😀 ), aztán egy álmatlan éjszaka után hajnalban elrohantam Kiotóba, hogy megnézzem és lefotózzam a hófödte Aranypavilont, amire már évek óta vágyom. Aztán még a vasalómat is sikerült eladni.

(73-2) 【Japan Tent – 1. rész】 Utazás Isikava megyébe. A megnyitóünnepség. Teaszertartás és az álmosság. Utazás Komacuba. A komacui host family. Az első nap. Kabuki-smink. Kirándulás a Noto-félszigeten. A búcsú, visszatérés Kanazavába. A kanazavai host family és a türkmén srác.

Jócskán megkésve ugyan, de következik a Japan Tent nevű program leirása két részre bontva! Az első részben szó lesz arról, mi is ez az esemény, aztán az első napok eseményeit mutatom be.

(65) A hirtelen jött hőség. A jelentkezés elküldése. Tokióban véget ér az esős évszak. Már megint új kólák. A szomszéd kihúzza a gyufát. A nyári kirándulások véglegesítése. Vita a hostellel az angol nyelv kapcsán.

Mindjárt utolérem magam a blogbejegyzésekkel 😀 Múlt héten egyik napról a másikra a sima hőség elviselhetetlen, párás hőségbe ment át. Elküldtem a jelentkezésemet a Japan Tentre, Tokióban véget ért a rekord rövidségű esős évszak, Szuitában pedig a szomszédom ezúttal végleg kihúzta a gyufát. Prezentálom a nyári kirándulások tervét is, és jó hosszan leírom az egyik hostellel folytatott e-mailes vitámat. Előzetesnek legyen elég annyi, hogy a fickó az udvariasan, japánul megírt levelemre képes volt azt válaszolni, hogy “I understand”. Bővebben lásd a posztban 😉

(18-1) 【Szanin+Észak-Kjúsú 9】Unzen poklai és fürdői. Simabara és az Edo-kori keresztények. A megrongálódott kumamotói vár. Megint az angol nyelv.

Üdvözlet Kumamotóból! A mai napon Nagaszakiból először Iszahajába, majd onnan busszal Unzenbe utaztam, ahol megnéztem a “poklokat”, és jó kis fürdőket vettem. Következőnek Simabara városa következett, majd komppal átjöttem Kumamotóba, ahol megnéztem a tavalyi földrengésben károkat szenvedett várat, és ismét megtapasztaltam, hogy nem számit a japántudás, csak a külföldi kinézet.

[141. NAP] Tabippo – avagy kirakat-gaidzsinnak lenni egy a japánokat világ körüli utazásra csábító rendezvényen. Takojaki. Cicaszamuráj.

Kedden ismét szünnap volt (a naptáram szerint az államalapítás ünnepe), így hát tanulás helyett a belvárosba, Sinszaibasiba mentem, hogy kirakat-külföldi legyek 😀