A Mondo-cikkek 2021 februárjától nem itt, hanem a szakmai honlapomon érhetők el.
Posted on 2017. március 6., in MONDO-cikkek and tagged botrány, Dentsu, fekete vállalat, karósi, karoshi, kulturális okok, Mondo, Mondo Magazin, munkahelyváltás, Takahashi Matsuri, túlóra, túlóráztatás, túlmunka. Bookmark the permalink. 1 hozzászólás.
Tisztelt Dániel! Régóta rendszeresen olvasom a blogját, nagyon érdekes. Szeretném megköszönni, hogy
Én csak egy évet dolgoztam egy "fekete-szemmongakkó"-ban, de annyi bőven is elég volt. Márciusban há
Az 50 jenes automaták csak úgy tobzódnak nishinari wardon, csak ez sajnos nem véletlen. Ilyen arcoka
Először is nagyon sok sikert a továbbiakban, remélem minden összejön amit elterveztél! Másodszor, na
Nipponföldi krónika 
Én csak egy évet dolgoztam egy “fekete-szemmongakkó”-ban, de annyi bőven is elég volt.
Márciusban hárman kezdtünk, de a próbaidő végére már csak én maradtam.
A túlóra teljesen megszokott dolog volt (persze túlórapénz nélkül), aminek egyik oka a rossz munkabeosztás – pl a főnöknek este 7 körül jutott eszébe, hogy össze kéne szerelni a polcokat-, a másik meg az a fajta gondolkodásmód, hogy akkor is bent marad az irodában, ha amúgy nincs is mit csinálnia, pláne ha a főnök is ott van.
Ha valaki haza ment merészelni a munkaidő végén, tehát fél hatkor, ment a pofavágás, sutyorgás. Ez utóbbi amúgy is alap volt, főleg a hisztérikus főnökség részéről.
Havonta X alkalommal hétvégén is munka, még az Aranyhetet is ledolgoztatták szombatonként. Az értelmetlen értekezletek, bemószerolás, a másik részleggel való ellenségeskedés meg nem sokat dobott a hangulaton.
Így nem csoda, ha minden évben egy csomóan felmondtak, és volt olyan, aki pereskedésbe is kezdett a kifizetetlen túlórák miatt.