(82) Egy újabb átlagos hét. Pizza, szkennelés. Légkondi az egyetemen október végén. Kopácsolás a szomszédnál.

Hihetetlen, hogy már megint sikerült felhalmoznom egy hat hetes (!) lemaradást a blogon… Igyekszem visszaemlékezni az eseményekre, a napirendes excelem, a kiadásos excelem és a fotóim alapján próbálom majd rekonstruálni az eseményeket, reméljük, sikerülni fog 😀 Az biztos, hogy a 82. héten sok izgalmas dolog nem történt (nem úgy, mint a következő hetekben!).

Hétfőn a kiadásos excelem szerint elmentem pizzát venni 😀 Aztán egész nap a szkenneléssel foglalkoztam, semmi különleges nem történt. Kedden következett az Ogura-maraton, a megszokott órákkal, szerdán pedig szintén a szokásos menetrend szerint zajlottak az órák. Azt feljegyeztem, hogy ekkor, október végén eléggé lehűlt az idő, a tantermekben viszont még nyomatták a légkondit. Az első Kimura-féle órán, illetve a második Kuroda-félén konkrétan be kellett öltözzek, kabátban ültem, a kapucnit a fülemre húzva, hogy ne fagyjak meg. A kurodás órán kellett írjunk kis papírkát arról, hogy mi a véleményünk az óráról, én leírtam,  hogy nagyon érdekes, de minden alkalommal megfagyok…

Csütörtökön és a hétvégén a feljegyzéseim szerint mondós cikkeket írtam, illetve a doktori felvételire készítettem el a kutatási tervem első változatát, hogy bemutathassam az ogurás szemináriumon. Ezenkívül edzeni voltam még. A hét folyamán furcsa, kopácsoló hangokat kezdtem hallani a bal oldali, rejtélyes szomszéd felől. Minden éjjel, éjfél után kezdődött a kopácsolás. Olyan volt, mint amikor a fölső szomszéd járkált idétlen módon, a sarkát a padlóhoz csapva. Ez több napon is megismétlődött, végül úgy döntöttem, hogy írok egy levelet a szomszédnak (az új rejtélyesnek). Leírtam, hogy bizonyára mióta ide költözött, észrevette, hogy mindent lehet hallani, olyannyira papírvékonyak a falak, viszont ezenkívül még nagyon visszhangzik is minden, ezért legyen olyan kedves halkabban közlekedni. Kaptam tőle választ, amiben udvariasan leírta, hogy szerinte nem tőle hallom a zajokat, hanem az ő fölső szomszédjától, ugyanis őt is zavarja. Ezután levelezés kezdődött meg köztünk, én elnézést kértem, hogy őt vádoltam meg, aztán ő megint írt, hogy előző éjjel én is hallottam-e a zajt, mert megint idegesítő volt. Visszaírtam, hogy igen, de akkor már beszéljük meg személyesen, hogy mit kéne tegyünk. Megegyeztünk, hogy kedden este beszélünk személyesen is.

Nagyjából ennyit tudtam felidézni a 82. hétről így több mint egy hónappal később… De szerintem nem is történt más különös.